Az adventi időszak közeledtével egyre többen kezdenek el azon gondolkodni, hogy vajon milyen finomságok kerüljenek majd az ünnepi asztalra. A menü összeállításán nem lehet elég korán gondolkodni, ám van valami, ami minden bizonnyal az Önök karácsonyi ételei között is helyet kap majd, ez pedig nem más, mint a mézeskalács. Tévhit, miszerint hungarikumról van szó esetében, hiszen már az ókori rómaiak és görögök is előszeretettel készítették az édességet, bár tény, hogy akkoriban még az isteneknek történő felajánlás céljából.
A mézes finomságot országonként és háztartásonként is mindenki másként készíti, formáját illetően például az angolokra kifejezetten jellemző a Ginger Bread, vagyis az emberke formát ábrázoló, gyömbéres ízvilágot képviselő mézeskalács.
A magyar mézeskalácsosság az Árpád-házi királyok idejéig nyúlik vissza, amikor a kolostorokban foglalkoztak méztartalmú sütemények és italok gyártásával. Érdekesség, hogy Erdélyen például vadas mártás készítéséhez is előszeretettel használták a mézeskalácsot, ez a szokás nálunk Debrecenben is elterjedt volt. Sok esetben a mézes annak formájáról kapta nevét, így a tükrös szív, vagy a tordai mézes pogácsa különösen ismertnek számítanak.
Mind a tészta elkészítésekor, mind a díszítéskor számos lehetőség adódik, így az olyan fűszerek, mint a gyömbér, a fahéj, az ánizs, a reszelt narancs-, és citromhéj, vagy a szegfűszeg is remekül megállják a helyüket, a sütőből áradó fenséges illat pedig egyértelműen arról tanúskodik, hogy az édesség végre elkészült.