A III. kerületi, pomázi úti felüljáró építése közben, több időszámításunk szerinti harmadik századi sírt fedeztek fel a munkások. Ezek a szarkofágok minden jel szerint az ókori Aquincum városához tartoztak, ami egy római polgárváros volt. Feltárás következik rövid időn belül, amit követően ezek az érdekes leletek az Aquincumi Múzeumba kerülnek. Ezen a területen, vagyis az Aranyhegyi patak mellett, már rengeteg sírt feltártak a régészek, amelyek ebből az időszakból származtak, így számítani lehetett újabb leletekre is.
A két újabban megtalált szarkofág fedelei oromdíszekkel voltak ellátva, amelyek tipikusan a római korból valóak, ezt minden más kontextus-részlet nélkül is meg lehetne állapítani. A megtalált szarkofágok közül a nagyobbikban egy vékony csontozatú asszony volt eltemetve, míg a kisebbikben egy férfi csontváza volt, minden jel szerint ez a két személy a középosztály tehetősebb rétegeihez tartozott. Az is valószínű, hogy a környékbeli villák tulajdonosai voltak, ahogyan az is, hogy a férfi katonaként szolgál, erre a sírmelléklet és más részletek engednek következtetni bennünket.
Aquincum a mai Óbuda területén helyezkedett el, egy római polgártelepülés, valamint katonai tábor volt. Az első század második felében foglalták el a római csapatok a Dunántúlt, így Budapest írásos emlékei ezzel az időszakkal kezdődnek, hiszen tudjuk, hogy 89-ben alapították a római helyőrséget a Duna jobb partján, a közelben pedig egy kelta település volt. Pannónia római tartomány fontos központjává vált, hiszen 106-tól a IV. század végéig Aquincum volt Alsó-Pannónia központja.