Mivel nem volt hűtő annak idején, a tejtermék hamar megromlott ilyen körülmények között, ami rengeteg egészségügyi problémát okozott. Erre próbált megoldást találni Al Capone, és úgy tűnik, sikerrel járt. A számos illegális üzleteléséből szerzett vagyonból könnyedén megvásárolt egy tejüzemet, a Meadwmoor Dairest, és természetesen rövid időn belül hatalmas piacot is szerzett. A szakszervezetekkel is kellett tárgyalást folytatnia, ám a korábbi gyakorlatokhoz hasonlóan ez a helyzet is megoldódott, a nagyobb hangú vezetők problémáját úgy oldotta meg, hogy elraboltatta ezek családját.
Azt is elintézte, hogy a tejfutárok ne szakszervezeti tagok legyenek, ahogyan az is, hogy ne a drágább helyi tejet importálhassa, hanem iowai terméket. Al Capone egyik legnagyobb húzása mindenképp az volt, hogy kilobbizott a városvezetésnél egy olyan törvényt, hogy kötelező legyen feltüntetni a tej lejárati idejét a tejesdobozokon. Azt is tudni kell, hogy ezt nem csupán jótékonykodásból tette, aggódva a vásárlók egészségügyi problémái miatt, hanem azért, mert a nagyvárosban kizárólag neki volt erre alkalmas nyomdafelszerelése. Csak három hónapja volt Al Capone a tejiparban, az FBI máris lekapcsolta, adócsalás vádjával pedig sikeresen börtönbe juttatta. Bátyja, Ralph Capone továbbvitte ezt az üzletet és rövid időn belül teljesen ki is fehérítette, sőt a gyár üdítőipar-gyártásban is monopolhelyzetbe került. Őt is lezárták később rövid időre, ám rá is csak adócsalást tudtak bizonyítani. A lejárati dátum megjelenése viszont nagyon jó ötletnek bizonyult, így fennmaradt az évek során, Al Capone és bátyja börtönbe kerülését követően is.