Kétszáz éve került sor az írott történelem leghatalmasabb vulkánkitörésére, aminek hatalmas következményei voltak, de az emberek mellett az éghajlatra is nagy befolyással volt. Sumbawa egy indonéz sziget, ezen található a Tambora nevezetű vulkán, ami 1815. április 5-én kezdte meg a hosszú napokon át tartó tombolást. A vulkán hatalmas erejét jól érzékelteti, hogy az első kitörés robaját még 1200 km-rel odébb, a mai Jakartában, az akkori Batáviában is hallani lehetett. Akkor még a terület brit uralom alatt volt és az akkori brit kormányzó kalózok ágyúinak vélte ezeket a hatalmas robajokat, így ezek ellen még hadihajót is kiküldött.
A tudósok úgy gondolják, hogy az első kitöréskor a hamufelhő több tíz km volt, ahogyan a piroklasztszórás is. Arról nem sokat tudunk, hogy okozott-e kárt a vulkán első nagyobb kitörése a környező területen, hiszen a néhány nap múlva bekövetkezett újabb kitörés elpusztított minden települést a környéken. Az első kitörést követően, kisebb aktivitásra kerülhetett sor, április 10-én pedig a hatalmas kitörésnek jött el az ideje, amikor is több mint 40 km magas lehetett a hamufelhő.
Ekkor még a hatalmas, 4300 m magas vulkán felső része is beszakadt a nagymértékű robbanás következtében. A hamufelhő különböző részei összeomlottak, emiatt gáz és hamufelhő borította be a környéket. Ez a kitörés a szakemberek szerint sokkal hatalmasabb lehetett, mint a Pompej elpusztítását okozó Vezúv kitörése az i.e. 1. században. Természeti katasztrófa alakult ki, ami miatt szökőárak gerjedtek a térségben a vulkán következtében, ekkor 10-20 ezer ember halhatott meg.